Filippieknek írt levél, Fil: protokanonikus újszövetségi irat, Pál apostol levele, a →fogságban írt levelek egyike. - I. Keletkezése. A filippiek hallottak Pál elfogatásáról, ezért Epafroditusszal pénzt küldtek neki. Epafroditusz megbetegedett, s ez nem kis aggodalommal töltötte el őket. Maga Epafroditusz is nyugtalankodott (2,25-30), és szeretett volna mielőbb visszatérni. Pál fölhasználta az alkalmat, hogy levelet küldjön vele. A ~, Pál legmelegebb, legszívélyesebb levele, vsz. Rómában, az első fogság idejében (61-63) készült. - II. Tartalma. Néhány személyes közlésen (1,12-26; 2,19-30), valamint a pénzküldemény megköszönésén (4,10-20) kívül az ap. a) figyelmeztetett az egységre és a kölcsönös szeretetre (1,17-2,18). A filippiek közt előfordulhattak nézeteltérések (4,2), ezért Pál alázatra intette őket, ami föltétele a szeretetnek (2,3). A ker-eknek ugyanazt a lelkületet kell ápolniuk magukban, amely Krisztusban volt, aki mint Isten kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, hasonló lett az emberekhez (2,5-11: föltehetően egy ősi himnusz); b) a 2. részben Pál óva intett a zsidózóktól (3,2-21), a saját életét is vázolta, végül pedig figyelmeztette a ker-eket kötelességeikre. - A ~ eredetiségét nem vitatják, de egysége kérdésében megoszlanak a vélemények. Valójában a 2,19-30 után a befejezést várnánk, de ehelyett egy hangvételben eltérő másik rész következik. Lehetséges, hogy ez a rész (3,1-21) egy korábban írt másik levélből való, de az is föltehető, hogy diktálás közben Pál rossz híreket kapott, s ezzel kapcsolatban tesz a 2. részben észrevételeket. **

BL:438.